Éppen hatvan éve, 1957 márciusában söpört végig az országon az a nagy leszámolási hullám, amellyel a Kádár rendszer egyszer s mindenkorra pontot akart tenni a forradalmi fellángolás végére. Hogy a falfirkákként megjelent MUK (márciusban újrakezdjük) a kommunista diktatúra provokációja volt-e, a mai napig nem tisztázott. Az viszont tény, hogy a szabadságharcosok kemény magjának tagjai – fiatal munkások, ipari tanulók, bányászok – novemberre vagy elestek, vagy a hatalom markába kerültek, vagy elbujdostak. Nem valószínű, hogy újrakezdték volna. Tetteik nélkül azonban ma nem itt tartanánk. A belőlük áradó energia a mai napig hat. Ez a kiállítás nekik állít emléket.

 Mi vitte utcára ezeket a fiúkat? Mi kell ahhoz,
hogy egy fiatal férfi fegyvert ragadjon? Mennyi volt szerepvállalásukban a „balhé” keresése, mennyi a romantikus hős szerepébe bújás, és mennyi a ruszkik ellen való lázadás?

Juhász Dávid

Történelem szakon végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, középiskolai tanárként nap mint nap szembesül e történelmi korszak hiteles átadásának feladatával. Festészetére jellemző expresszivitással közelít a forradalmárok alakjához, a frontális ábrázolásokc energikus, drámai portrékká érnek a keze alatt.

A tér, amelyben a többségükben mártírhalált halt pesti srácok fegyveres portréi veszik körül a szemlélőt, felkínálja annak lehetőségét, hogy elmélyüljünk a fegyveres ellenállás lélektanában, jelentőségében, és egyszersmind megemlékezzünk a kommunista diktatúra áldozataiul esett fiatal emberekről,

akiknek alakját e képek még erejük teljében, élettől duzzadón örökítik meg.

Pintér Galéria | 1055 Budapest, Falk Miksa utca 10.